Mi számomra a Magány?

Kedves Olvasó!

Az alábbiakban az egyik házi feladatomról olvashatsz, amelyet a pszichológiai foglalkozásomon írtak fel nekem. A feladatom az volt, hogy valamilyen formában készítsem el, vázoljam fel, hogy mit szimbolizál számomra a magány. Mivel rajzolni sajnos nem igen tudok, a szavakkal régen meg jól bántam, úgy döntöttem, megpróbálom szavakkal leírni, hogy számomra mit jelentett eddig a magány. Szerencsére, most már jó pár éve nem tudok azonosulni ezekkel az érzésekkel, de ijesztő belegondolni, hogy én valaha is így éreztem. Nyilván meg volt rá az okom, de nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy ma már kijelenthetem,  jól vagyok.

***

Úgy gondolom, hogy a magánynak több fajtája létezik az életben. Van egy magány, amikor úgy érzed, sehogy sem illesz bele a környezetedbe, legyen az oka testi adottság, vagy személyiség. Egyszerűen egyedül maradtál olyan tulajdonságokkal, amikkel nem is tudsz feltétlen mit kezdeni.

Ez a fajta magány olyan, mintha egy icipici szikra lennél, amit visz a szél körbe és körbe. Néha messzebbre is. Letesz valahova, olyan környezetbe, ahol elalszol vagy életre kapsz. Van, ahol ez a szikra egy kis parázs meggyújtásához elég, van, ahol erdőket éget le és megállíthatatlanná válik. De létezik olyan verzió is, ahol megzabolázott körülmények között él és csak lobog. Nem tesz semmi mást, csak lobog, és ez a leggyönyörűbb formája.

Viszont a magány parazsa fekete és gyenge. Élettelen.

Létezik olyan magány, amit saját döntésből választunk. Mintha az ember egy város közepén, ami teli van élettel és történésekkel egyszer csak ásna magának egy gödröt, hogy ő abba belemászhasson, de meghagyja magának a lehetőséget, hogy ebből bármikor kiebickéljen. És tudod mit? Ki is fog. Mert az ember társas lény és néha mindenkinek szüksége van egy kis egyedüllétre, hogy felemészthesse őt a magány. De ez a magány falsh. Csak egy buborék, amit bármikor kipukkaszthatsz. Egy létra, amit bármikor megmászhatsz.

De mi számomra a nagybetűs Magány? A legnagyobb félelmem. A legsötétebb dolog a világon. Reményvesztettség. Üresség.

Egy kés, ami egyenesen a szívedbe lett döfve és folyamatosan forog, s forog. Csak ebben az esetben nem halsz meg tőle, de a szíved minden egyes alkalommal megcsavarodik és fáj. Veszettül fáj. Érzed a lyukat és a kárt, ami keletkezett, de tenni nem tudsz érte semmit, mert te az ürességben vagy mindezidő alatt. Egy szobában, amibe senki sem akar belépni. Nem nem tudnak, nem akarnak. És senki nem is fog, mert nem érdekel senkit, hogy te ott vagy. Akkor se, ha hallják, hogy sikítasz. Akkor se ha tudják, hogy min mész keresztül. És ennek a legnagyobb fájdalma az, hogy Te pontosan tudod, hogy másokat ennyire nem érdekelsz. Hogy élsz-e vagy halsz.

Reményvesztettség. A Magány.